Tudom, hogy rengeteg baj van ma az országban, higgyétek el, időnként fájdalmasan közelről látom. Azt is tudom, hogy az egészségügy az egyik legmostohább terület, amiről mindig mindenki csak ugyanazokat szajkózza: nincs elég orvos, az ápolók fáradtak, elgyötörtek, emiatt már nem szabadna őket emberek közelébe engedni, nincs gyógyszer, nincs wc-papír, leomlik a vakolat, stb. Én magam is unom ezeket a beszámolókat, de ha egyszer ez a valóságunk, nemde?
A nevem Charlie, PRM Charlie…
Nem mondhatnám, hogy hazajárok a repterekre, de azért párszor volt már alkalmam repülni, így van egy picike tapasztalatom abban, hogy miként megy ez akkor, ha az ember ún. különleges igényű utasnak számít…. mert hogy ez az én megkülönböztető jelzésem a reptéren, meg az, hogy Charlie – szerintem tök vicces. 🙂 Erről forgattunk pár hete, aminek a végeredménye itt és most tádáááám! (Meg ami még vicces, nos, az a hajam az alábbi képeken és videón. Esküszöm, hogy szépen megcsináltam, kivasaltam, stb. De olyan esős, párás, szar idő volt, hogy hamar bodrikutya lettem, és csak a végeredményt látva szembesültem a helyzettel… )
Egyedül is utazom és kész!
Történt, hogy kitaláltam: én végre meglátogatom Orosházán élő Editke barátnőmet és családját, akikkel jó esetben is csak évente tudunk összehozni egy találkát. Bár sok szeretettel látott volna a saját lakásukban, gondoltam kihasználom a lehetőséget, és mint ahogy a filmekben a nagyon menő nők, kipróbálom milyen az az igazi egyedül utazás, szobafoglalás, szobaátvétel és úgy minden: EGYEDÜL! Mert hát mégis csak felnőtt nő vagyok, aki egyébként tök önálló… na, ez utóbbi mondatrészt a legtöbben nem tudják összeegyeztetni azzal a szóval, hogy kerekesszék.
Kultúra és wellness Pécs környékén
Jó néhány évvel ezelőtt egy írónő barátném, akinél egyébként kreatív írást tanultam, azt mondta: “Adrika, ne járkálj már ilyen tanfolyamokra, csak légy végre őszinte, és akkor jönni fognak a történetek, írjál végre!” Picit szíven ütött, mert én azt gondoltam magamról, hogy mindig annyira, de annyira őszinte vagyok, hogy az már fáj. Talán kicsit meg is sértődtem, és jó skorpió módjára, már csak azért sem írtam kedvtelésből…
Grincseknek belépni tilos!
Divat manapság utálni a karácsonyt és annak minden kellékét. De az ismerőseim jól tudják, hogy az én családomban igenis hagyománya van a készülődésnek, vagyis az adventi időszaknak is, valamint magának az ünnepnek.
„Használati utasítás” kerekesszékesekhez
December 3. a fogyatékos emberek világnapja, azoké, akik fizikai értelemben véve különböznek a többségtől. Most azokat a hétköznapi helyzeteket veszem sorra, amelyekről nem is gondolná az átlag “járókelő”, hogy gondot okozhat egy kerekesszékesnek.
Fotó: Stefler Balázs
Itt a vége…
Elérkezett február 9., vagyis a ralli utolsó napja, amikor ünnepélyes keretek közt beértünk a célba. Próbáltunk reggel még életet lehelni a kocsiba, először úgy tűnt, hogy elindul, aztán megint leállt, így Villanyszerelő barátaink megpróbáltak behúzni minket, de nekik meg a kötelük szakadt el. Végül egy másik terepjáróval sikerült bevontatni minket a célba.
Célba értünk, juhéééééj!
Talán az utolsó napok eseményei égtek be leginkább szívembe-lelkembe, valószínűleg azért, mert ilyenkor már nagyon elfárad az ember, mind mentálisan, mind fizikailag.
Folytatása következik…
Azt el is felejtettem mesélni, hogy az előző határátkelésnél (Marokkó-Mauritánia) van az az izgalmas rész, amikor tulajdonképpen az ember 10 percig a Senki földjén autókázik. Itt az út szélén kigyulladt, leselejtezett autókat láttunk, és egyetlen dologra hívják fel a figyelmet: próbáljunk egy bejáratott ösvényen haladni mindenki, ugyanis aknák vannak kb. mindenhol…
Irány Mauritánia!
A kősivatagos terepen összebarátkoztunk a már említett versenybírákkal: Eszterrel és Werával, no, de el ne feledjük a túrások „anyukáját” Jucit se! Három igazán belevaló csajjal folytattuk az utunkat, és mivel Eszter és Wera ős- bamakisták, ezért csomó olyan helyre eljutottunk velük, ahova talán mi magunk nem mentünk volna. Főleg városokról van szó, ahol lehet, hogy mi egy üveg vizet sem vettünk volna, nemhogy joghurtot és végképp nem ültünk volna be kávézgatni ide-oda. No, velük megtettük.
