Budapest-Makó 2. nap

Az éjszakai autókázást, és a sátor nélküli alvást pár órán belül tetézte az az esemény, amikor jóhiszeműen egy fa mögé vonultam elvégezni a dolgomat, azonban abban a percben, hogy a guggoláshoz letoltam a gatyámat, megjelent egy hatalmas terepjáró, legalább húsz reflektorral felszerelve, ami persze tökéletesen megvilágította mindenki számára, hogy éppen milyen ügyön „dolgozom”. Ezek után egyetlen kérésem maradt: reggel engem tessék elvinni egy benzinkútra pisilni.

416524_485303504813726_542666155_o

Mivel a fél tábor Laci barátom csodájára járt hajnalban, aki a hideg, nyirkos füvön , egy gumimatracon horpasztott, ezért úgy döntöttünk az öccsével, Tomival, hogy inkább felkeltjük, és megkeressük a legközelebbi illemhelyet. Ez olyan jól sikerült, hogy le is maradtunk az aznapi eligazításról. Helyette még magunkhoz vettünk a táborban némi bundás kenyeret, majd megjelent a már említett Ricsi, a riporter. Közölte, hogy akkor ő ma velünk tart, és egész nap forgat velünk. Imádtam őt, de úgy bestresszeltem attól, hogy egy tapasztalt kalandrallys fogja végignézni a bénázásunkat, hogy kb. az első pontnál eltévedtem. Laci jelezte is egy idő után, hogy vagy interjút adok, vagy navigátor vagyok, mert úgy tűnik, hogy ellentétben az átlag nővel: én képtelen vagyok több helyre koncentrálni.

Igazi terep… szerű

Nos, az egész napunk nagyon izgalmas volt, ekkor ugyanis alkalmunk nyílt belekóstolni némi homokos terepbe, ami leginkább a sofőrünknek jelentett kihívást, mi Tomival maximum ordítottunk-sikítoztunk. Volt egy pont, amikor megint úgy éreztük, hogy magánterületre tévedtünk, aztán kiderült, hogy nem, csupán annak szélén járunk, így az ott lakóknak megint el tudtuk mesélni, hogy mi járatban vagyunk, ők pedig igyekeztek utat mutatni nekünk.

Egy kiemelkedő pillanata volt ennek a napnak rali szempontból: a gps a következő ponthoz úgy vezetett, hogy egy folyó felé irányított…hamar rájöttem, hogy ez nem akármilyen folyó, hanem a Tisza. Ekkor megkérdezték a fiúk, halál nyugodtan, hogy ok, akkor van rajta valami híd, út, ami átvisz? Ám a válaszomtól már kissé ők is megijedtek: a gps szerint ugyanis mindenféle segédlet nélkül át kell kelnünk a folyón. Bár Ricsi, a riporter végig nem szólt bele a dolgunkba, ennél a pontnál jelezte, h valószínűleg lesz ott egy töltés. Hát volt! De még milyen! Olyan, amiről ránézésre azt gondoltam, hogyha oda felmegyünk, akkor a kocsink hanyatt dőlve gördül le a „mélybe”…De persze ekkor már Laci barátom is kellőképpen fel volt spannolva, így zokszó nélkül nekivágtunk, és amikor ott voltunk, már nem is tűnt olyan veszélyesnek.

Beértünk! Alig várom Bamakót

Ezt a napot nagyon lazára vettük, örültünk, hogy jöhetünk-mehetünk, és nem igazán figyeltünk arra, hogy minél több pontot összegyűjtsünk. Ám ennél sokkal hasznosabb dolog történt velem: Ricsi volt az első férfi, aki végre nem a Bamako nehézségeit sorolta a hátsó ülésről, hanem azt mondta, hogy bizony ott vannak megoldandó feladatok, de szerinte én tuti nagyon fogom élvezni. Még arra is adott tippeket, hogy mi azok, amiket mindenképpen látnom kell az út során, de még azt is átbeszéltük, hogy Európán belül hova érdemes menni az első 3 napban, amíg nem hagyjuk el a kontinenst. Szóval egy élmény volt vele beszélgetni, és végül egy cuki kis anyag jött ki belőle. Délután 3-ra értünk Makóra, pontosan, így nem volt pontlevonásunk. Ám ennek ellenére is úgy éreztük, hogy nem igazán fogunk helyezést elérni, így végül nagyon megköszönve mindenkinek, de hazatávoztunk. Egész úton vigyorogtam, mivel akármerre néztem az autópálya mellett, mindenhol olyan területeket láttam, ahol elméletileg a madár se jár, de tudtam: mi bizony voltunk. Imádtam az egészet, már ezért megérte belevágni.

Laci barátommal abban maradtunk, hogy mi még ilyet mindenképpen csinálunk…ehhez aztán akkor jött megy úgy igazán a kedvünk, amikor megláttuk a helyezésünket: 24 csapatból 14. lettünk. Az igaz, hogy a mögöttünk lévők mind csak első nap jöttek, de hát a barátnőm, Meli szerint: az már az ő bajuk, hogy feladták, lényegtelen apróság a mi szempontunkból….

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.