Csak úgy, mint egy kezdő…..

Tehát ahogy ígértem: az első vezetés. Nem mondhatnám, hogy minden zökkenőmentesen ment, de unatkoznék is, ha nem lennének… hát mondjuk úgy, hogy megoldandó feladatok. Sikerült megtalálnunk azt az embert, aki két nap alatt felmatricázta a Lidl logóival a kocsinkat, majd egy másikat, aki szintén pár nap leforgása alatt átalakította a kocsit egy karral úgy, hogy én is tudjam vezetni.

Aki nem látott még ilyet, és gondolom sokan vannak így, annak elmesélem, hogyan is vezetek én. Mivel én nem tudom a lábaimat használni, így a pedálok nyomkodása is némi akadályba ütközik, ezért mindent fel kell hozni a kezembe. Alapvető elvárás, hogy kuplung ne legyen, ami ugye az automataváltós autókban adott. A következő feladvány, hogy a gázt és a féket én is ugyanúgy tudjam kezelni, mint bárki más, mint egy botkormány, és ezt előre tolva fékezek, magam felé húzva gázt adok. Egyébként ettől még a pedálok is bent maradnak, és simán tudja vezetni bárki.

 És akkor elindultam…

Azt hiszem azzal mindent elárulok, hogy a húgom, aki éppen most tanul vezetni, azt mondta nekem az első utunkon: „kicsit hasonlít a vezetési stílusod most az enyémhez”. Na igen: életemben nem vezettem ekkora kocsit, így mondhatni kissé szaggatottan vettem a kanyarokat, és kilométeres távolságokat tartottam a több autótól, de a lényeg, hogy imádtam. Aztán át kellett adnom Zsoltinak, a szerelőnek, aki úgy 1 hét alatt teljesen átnézte, és amit kellett, azt felturbózott a kocsin. Így végül karácsonyi ajándékként elhozhattam Zsoltitól az autónkat, tegnap pedig már vele indultam edzeni. Egy picit már bátrabban vezettem, mint legelőször, de azért erre még nem mondhatnám, hogy túl bevállalós…Az ég világon ma mindenkit körbe telefonáltam, hogy bemutassam nekik ezt a cseppet sem feltűnő, szolid nőies darabot, így az egész napom autókázással telt. A városi dugó jó volt arra, hogy a szűk utcákon, sok kocsi közt lavírozzak, de azért az autópályán már nem bírtam magammal, és csak kipróbáltam, hogy hogy gyorsulunk… hát jól, na! Nem mertem 130-nál többel menni, de eszméletlen jó volt így i

Button bácsi a király… vagy már nem?

Este pedig fogtam, és elvittem egy körre a két unokaöcsémet, az apjukkal: a 3,5 éves Beni alig bírt bekászálódni, olyan magas az autó ( itt jegyzem meg: ezzel még nekem is vannak gondjaim, nem kimondottan kecses, ahogy bepakolom magam, de talán ezt majd Afrikában elnézik neme), szóval Beni bemászott, majd csak annyit bírt mondani: ez csodálatos! Kocsikáztunk kicsit, majd a végén mikor megálltunk, és megkérdezte: „Miért álltunk meg, nem megyünk Afrikába?” 🙂 Ma pedig már telefonon érdeklődött, hogy hogy van az új autóm… 🙂 Eddig Button bácsi (így, ahogy írom) volt a király, de asszem most letaszítom a trónról…mégis csak nagyobb az autóm 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.