Janikával az élen!

Tehát ott tartottunk, hogy Barbi közölte: megyek Bamakóba. Később kiderült, hogy egy közös ismerősünk mesélt neki arról, hogy a Facebook-on szerveződik egy csoport, melynek tagjai Adrit ki akarják juttatni Afrikába…

No, mint kiderült, a cég úgy gondolta, hogy betesznek egy kifele tartó kocsiba. Itt jeleztem, hogy nem akarok telhetetlen lenni, és nyilván, ha csak így, akkor így, de igaziból én szeretnék vezetni, és vinném magammal az egyik jóbarátomat is (fogalmam nem volt kit, csak hogy kell egy pasi). Hatalmas röhögés a túloldalom, és közölte, hogy ez így még jobb, akkor még visszahív.

A lényeg: pár napon belül én, Kisadri, ott ültem egy sajtótájékoztatón a Közlekedési Múzeumban, ahol a Magyar Rally-túra Egyesület bejelentette, hogy a Young&Partners segítségével idén mégis el tud indulni a verseny, még pedig másnap a győri Rába- ringen. Én a non-plus ultra a mellettük ülő Kis Adrienn, akit pedig az egyesület és a cég közösen elindít a Budapest-Bamako ralin. És hogy szokjam a terepet, másnap ifj. Tóth János (Janika) mellett ülhetek, amikor a nevezett hétszeres abszolút ralibajnok megnyitja az idényt, vagyis elvisz magával egy karikára…

Anyukám, és kisebbik húgom örömmel kísértek el az eseményre, egészen addig, amíg a Győr táblánál le nem hajtottam az autópályáról, majd képes voltam gps segítségével rossz irányba menni. Hát szavakba nem tudom önteni, hogy milyen pánik lett úrrá rajtam , mikor megláttam, hogy 10 perc múlva nekem Janika mellett kellene ülnöm, különben nélkülem indul el a 2010-es rali bajnokság…mert hát miért ne indulhatna, hiszen ki vagyok én? Azonban ennél a pontnál felmerült bennem a kérdés: vajon Pénzes Zsolt a Rally túra egyesülettől tényleg a seggem alá tol egy több milliós autót, ha már országon belül nem találom az utat??? És akkor a sors mellém szegődött: 1 perccel indulás előtt megérkeztünk Janika autója mellé, ahova fénysebességgel átültem, valaki az övemet kötötte be, Janika navigátor fiúja az itinert magyarázta, közben bemutatkoztam a bajnoknak, és még mosolyogtam is egy fotóhoz…majd gáz, és elindultunk!

Közölte velem Janika, hogy akkor nézzem az itinert, és mondjam…tágra nyíltak a szemeim, és közöltem vele, hogy még életemben nem láttam ilyet, azt se tudom mik ezek a krikszkrakszok….na, azt hiszem ő itt adta fel, ugyanis higgadtan annyit mondott: akkor dobd le a lábadhoz, kb. ismerem a pályát. Kb??? Most ezt komolyan mondta? Pánik gomb elkezdett erősen villogni, majd azzal nyugtattam magam, hogy elég ciki lenne a cégnek, hogy tegnap ország-világnak szétkürtölték, hogy én itten nyomulok Janikával, aztán majd jól meghalok egy kanyarban. Tehát arra jutottam: a pasi tudja mit csinál, nem véletlenül az, aki, és majd jól érzem magam és kész! Így is lett! Fantasztikus élmény volt 130-cal bevenni a kanyarokat, és még csak nem is a verseny autójával voltunk….A végén nagy hálálkodás közepette csak azt tudtam neki kinyögni, hogy megvan a Bamako utáni álom….mi lenne, ha én is amatőr ralibajnok lennék? Csak mosolygott… 😉

221001_403216673070291_1265265387_o

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.