A nevem Charlie, PRM Charlie…

Nem mondhatnám, hogy hazajárok a repterekre, de azért párszor volt már alkalmam repülni, így van egy picike tapasztalatom abban, hogy miként megy ez akkor, ha az ember ún. különleges igényű utasnak számít…. mert hogy ez az én megkülönböztető jelzésem a reptéren, meg az, hogy Charlie – szerintem tök vicces. 🙂 Erről forgattunk pár hete, aminek a végeredménye itt és most tádáááám! (Meg ami még vicces, nos, az a hajam az alábbi képeken és videón. Esküszöm, hogy szépen megcsináltam, kivasaltam, stb. De olyan esős, párás, szar idő volt, hogy hamar bodrikutya lettem, és csak a végeredményt látva szembesültem a helyzettel… )

Merengő Adri

Úgy 15 éve ültem először repülőgépen, amikor a legjobb barátnőmmel, Katival és két barátunkkal elutaztunk  Barcelonába. Maga a repülőút nem hagyott bennem mélyebb nyomokat, de gyanítom, hogy azért, mert akkor sokkal inkább azzal voltunk elfoglalva, hogy életünkben először utazhattunk szülők nélkül külföldre. Néhány repülés, és jó sok év telt el ezután, amikor is azt kaptam a legjobb barátomtól  karácsonyra, hogy egy privát reptérbejárást szervezett nekem a budapesti Liszt Ferenc Repülőtérre. Elképesztő élmény volt! Imádtam minden percét, és a jó hír: ezt bárki kipróbálhatja, vannak vezetett túrák odakünn.  Csak ajánlani tudom, és ezért esküszöm nem kapok ajándék repjegyeket. 😉

Szóval azt kell, hogy mondjam, szerelmes vagyok ebbe a városba, ami a városon belül működik, és többek közt azért is, mert ahányszor kint vagyok (legyen szó “hivatalos” dologról, például újságíróként anyagot készítek kint, vagy csak szimpán utazom), mindig egy elképzelt, ideális világba csöppenek: minden akadálymentes, és mindenki az én ügyeimet akarja megoldani. Az autómmal közvetlenül a bejárat előtt parkolhatok, pár méterre onnan egy, a “helyiek” által csak totemoszlopként emlegetett berendezés, amin keresztül beszólok, és már érkezik is értem egy egészségügyis szakember, aki végig visz mindenütt, és még a csomagomat is cipeli. Na, de hogy ezt mindenki értse, és tudja, ezért leforgattunk erről egy kis videót pár hete, és íme a kész mű! Ja, és azért is mutogatom ilyen nagy hévvel, mert én voltam a főszereplő… jó, nyilván csak szeretném azt hinni, hogy az vagyok, de ha pontosan akarok fogalmazni, akkor inkább csak egy prezentációs eszközként szolgáltam, de élveztem. 😉

Ami a filmen nem látszik…

… az a gépen való elhelyezésem – hogy ilyen szép magyaros legyek. Mert ugyanis addig szép és jó, hogy felemelnek az ún. ambulifttel a gép ajtajához, de ugye ott a szűk folyosó… Ekkor az ember lányát átültetik egy picike, keskeny kerekesszékszerűbe (ez inkább egy sima szék kerekekkel, semmint valódi kerekesszék), és azzal tolják be az első sorhoz, ugyanis nekem oda szól a jegyem, sőt tovább megyek: mindig az ablak mellé – felár nélkül! 😀 Igen ám, de én ugye nem tudok felállni, hogy átugorjam a belső két ülést, ezért oda is bepakolnak a srácok, akik már addig is gardíroztak. Jogosan merül fel a kérdés: akkor miért nem a könnyebbik utat választják, és a folyosó melletti székre ültetnek? Nos, eddig elképzelésem nem volt erről, de igaziból nem is érdekelt, csak élveztem ezt a kiváltságos állapotot. Nos, a forgatás alatt megkaptam a választ, amitől ugyan nem érzem sokkal jobban magam, de tök logikus: ha baj történik a gépen, akkor én nem tudok megmoccanni egyedül, és így a belül ülő két ember képtelen lesz kiszabadulni tőlem… míg ha az ablaknál ülök, akkor mindenki tud menekülni, értem pedig majd jön a kapitány. Ezt is most tudtam meg: a kapitánynak leadnak egy listát, hogy hány ilyen utasa van, és azok hol ülnek, és baj esetén neki kötelessége a vállára csapnia és megmentenie engem… 🙂 Igaziból ez is elég romantikus, nem?

Egy jó kis mosdólátogatást tessék!

No, tehát bepakolnak a székembe, leviszik azt a guruló izét, amivel felvittek, a poggyásztérbe bekerül a saját verdám is, és már mehetünk is. És ha valakiben esetleg felmerülne a kérdés, hogy hogy megyek el pisilni, azt tájékoztatom: sehogy! Tényleg! Sehogy. Jó, én még nem voltam nagy tizenórás úton, 3-4 órát kibekkel az ember, és állítólag a nagyobb gépeken van rá lehetőség, hogy kisegítsék a szerencsétlen kerekesszékest is a mosdóba. Alig várom, hogy akkora útra menjek, ahol ezzel is foglalkoznom kell 😉

És íme néhány werkfotó:

Megérkezés az Aeroparkba (http://aeropark.hu/)

IMG_20170221_103055

Megérkezés az Aeroparkba (http://aeropark.hu/)

IMG_20170221_112304

Nézelődés a SkyCourt-ön
Nézelődés a SkyCourt-ön

 

IMG_20170221_140323 IMG_20170221_140453

IMG_20170221_140632  IMG_20170221_140901

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.